Fénykép összeállítás és megemlékezés Sárdi A. Zoltántól
Ma 112 éve született Budapesten, egy ferencvárosi körfolyosós házban (IX. Gát u. 5.) József Attila. A költőóriás születésnapja 1964. óta a Költészet napja hazánkban.
Egyik kedvenc versemmel köszöntöm ezt a jeles napot – nem feledve azt, hogy az ebben leírt borzalmakhoz, sajnos napról napra közelebb van a mai Magyarország…🙁
(Érdekes, hogy ezt a verset a születésnapomon – csak 11 évvel korábban – vetette papírra a költő!)
—-
Radnóti Miklós: Töredék
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, –
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bújhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, –
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő irígylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrü méregoldat.
. . . . .
Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra –
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, –
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
(1944.05.19.)
